Mindazon túl, hogy azt gondoljuk minden kérdésünkre a válasz önmagunkban van, néha egy támogató kéz, egy összetartó közösség, egy egymást emelő társaság fényt gyújthat a végeláthatatlannak tűnő úton.

De mindazt, amit a képzésünk ad, talán a saját történetünk írhatja le a legjobban. Úgyhogy, jó utazást

“6 éves korom körül anyukám úgy döntött, hogy kiszelektál minden feleslegesnek tűnő részletet az otthonunkból, ebbe beletartozott a fehér liszt, a cukor, a feldolgozott ételek, bizonyos mértékben az állati eredetű termékek, az elektronikai eszközök közül a televízió. Továbbá bevezette a reggeli jógagyakorlást az életünkbe, illetve az olyan esti mesék olvasását, melyeket vagy ő írt, vagy olyan tanítók, akiknek tanítása az anyagi világon túlmutat.

Ez természetesen óriási hatást gyakorolt rám.

Talán ennek a gyerekkori történésnek köszönhető, hogy 19 éves koromban, úgy döntöttem, a tánc világát – túl azon, hogy az egyik legtermészetesebb közegnek érzem a mozgás, és önkifejezés terén, az összehasonlítás alapú részére nem vágytam – ott hagyom. Ez a döntésem az USA-ba vitt, kintlétem során az első utam egy jógastúdióba vezetett, ahol részt vettem egy “hivatalos” jógaórán:) – hivatalos = jógastúdió keretei között -. Otthonos élmény volt. Beleszerettem a stúdióba, ezért minden nap reggel négy órakor keltem, hogy odaérjek a reggel 6 órai gyakorlásra, illetve este a hazafele vezető utamat is a jógastúdió tette teljessé. 🙂

Nem válogattam az órák között, bármi volt a stúdióban, a szőnyegen álltam, újból és újból kerestem a “hazafelé vezető utat”, hogy halljam a belső hangom.

6 hónappal később Budapesten az egyetem mellett egy jógaoktató-képzés elvégzése mellett döntöttem mondván, azzal mélyíthetem a tudásomat. Így lett. A mai napig hálás vagyok, hogy minden úgy történt, ahogy történnie “kellett”. :)”

“Egészen közelről ismerem a szélsőségek világát. Gyerekként az önvédelmi sport mellett (MMA) utcai bicajoztam, mely a könnyebb pályák mellett 10 méteres ugratókban is gazdag volt. Hosszú évekig – talán még ma is így van – megállíthatatlannak éreztem magam – mint minden fiatal -, éreztem, hogy az erő ami bennem van, kitörésre vágyik. Azonban akkor ezt az erőt még nem tudtam irányítani. Baráti közösségben töltött estékkel és olyan sportokkal vezettem le, melyek a határaimat feszegették.
21 évesen költöztem ki Ciprusra, ahol az életvitelem évekig nem változott, azonban az egyik kint töltött éjszaka után, a hajnali sétám a tengerparton vitt haza, ahol egy idős társaság reggeli hideg merülését végezte. Ez volt az első pillanata a felismerésnek, hogy az út, melyen haladok változással van kikövezve.

A változás a tudatosabb élet felé kísért…
Hazaköltözésem során egy B.K.S. Iyengar könyvvel bővítettem olvasmányaimat, akit az első jógaoktatómként tartok számon. Ő vezetett be a gyakorlás világába. Neki köszönhetem a hajnali keléseket, az önfegyelmet, a precizitást.

Azonban egy idő után úgy éreztem, az ismereteim mélyítésére egy jógaoktató-képzést kell keresek. Nem volt célom, hogy oktassak, mégis hálás vagyok, hogy így alakult.”

A képzésünk alapjait a fentiek alakítják. Szenvedélyünk a tudatos lét, a szeretettel teli figyelem, az élet csodálata.

Hiszünk abban, hogy a jóga mindenkinek egyedi utat, de azonos “célt” kínál. Bátorítunk arra, hogy ne csak azért vágj bele egy jógaoktató-képzésbe, hogy új szakmát találj, hanem hogy rálelj a benned rejlő válaszokra.

“Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” (Mahatma Gandhi)

CSATLAKOZNI SZERETNÉK