A hagyomány szerint az univerzum születése nem csupán fényben, mozgásban vagy anyagban történt meg, hanem hangban is. Egy ősi rezgésben, egy mindent átható, egyszerre csendes és végtelenül erőteljes hangban: az OM-ban. 

A jógikus tanítások úgy tartják, hogy ez a szent szótag nem egyszerűen egy hang, hanem maga a teremtés lüktetése. Az a pillanat, amikor a formátlan formát ölt, amikor a láthatatlan láthatóvá válik, amikor a lehetőség valósággá kezd sűrűsödni.

És talán épp ez az, ami miatt az OM ma is megszólít bennünket.

A teremtés;

nem egy távoli, lezárt kozmikus esemény,

nem valami, ami egyszer régen megtörtént, majd véget ért. 

A teremtés most is zajlik, folyamatosan, minden gondolatunkkal, minden döntésünkkel, minden kimondott szavunkkal és minden elhallgatott érzésünkkel alakítjuk azt a világot, amelyben élünk. A történetünket mi írjuk. Rajtunk múlik, hogyan tekintünk önmagunkra, mire mondunk igent, mit engedünk el, és minek adunk teret az életünkben.

Ebben az értelemben az OM nem csupán az univerzum kezdete, hanem a saját belső világunk kulcsa is. Amikor lelassulunk, amikor kilépünk a megszokott ritmusból, és elcsendesítjük a külvilág zaját, egyszer csak meghallhatóvá válik valami finomabb. Valami, ami addig is ott volt, csak nem tudtuk érzékelni: a belső hangunk, a szívünk iránytűje. Az a tiszta, mélyről jövő tudás, amely nem kiabál, nem sürget, nem bizonygat, csak jelen van. A jóga nyelve ezt a finom belső rezonanciát nem ritkán az OM minőségéhez kapcsolja: ahhoz az eredendő rezgéshez, amely összeköt bennünket önmagunkkal, egymással és a mindenséggel.

Az ‘OM’ mantra zengetése segíthet emlékezni arra, hogy nem vagyunk elszakadva a forrástól, hogy bennünk is ott pulzál a teremtő erő. Minden alkalommal, amikor tudatosabban lélegzünk, amikor jelen vagyunk egy mozdulatban, amikor nem automatikusan reagálunk, hanem kapcsolódunk, ezekben a pillanatokban új világot teremtünk.

Sokszor azt hisszük, a változás kívül kezdődik;

új helyen, 

új emberekkel, 

új körülmények között. 

A valódi átalakulás mindig belül születik meg először, a csendben. A belső csend nem üresség, inkább egy tágas tér, amelyből valami felemelkedhet.

Erre hív az OM – nem csupán arra, hogy kimondjuk vagy “énekeljük”, hanem – arra, hogy;

meghalljuk, 

engedjük, hogy bennünk is fölcsendüljön.

A “szent hang”, amely világokat teremt, nem kívül van tőlünk, bennünk is pulzál, ha elég figyelemmel, elég nyitottsággal és elég bátorsággal fordulunk önmagunk felé.

8 napos elvonulásunkon erre az útra invitálunk, arra, hogy kilépj a mindennapok zajából, és teret adj annak, ami mélyebbről szeretne megszólalni benned. 

Ez a nyolc nap nem a külvilágtól való menekülés, hanem visszatérés ahhoz a forráshoz, amelyből igazán élni lehet. Egy lehetőség arra, hogy újrahangold magad, hogy meghalld azt, ami mindig is ott volt, hogy “tudatosabban kezdd írni” a saját történetedet.

Mert a teremtés nem ér véget.

Most is történik.

Az elvonulásra MÁR CSAK 4 HELY VAN! Részletekért kattints ide.